Amikor átmegy rajtad egy úthenger - Edward St Aubyn: Patrick Melrose-sorozat
A tavalyi évem egyik legnagyobb kedvence egészen váratlanul vett le a lábamról: ez Patrick Melrose története volt. A szokásos évösszegző blogbejegyzésben (a régi blogon) már írtam ugyan a könyvekről, de úgy érzem, hogy innen sem hiányozhat egy rövid beszámoló az élményről, ami igen meghatározó volt számomra.
Az öt kisregényből és két kötetből összeálló, erősen önéletrajzi ihletésű Patrick Melrose könyveket lehengerlő élmény volt olvasni, a szó legjobb és legkellemetlenebb értelmében is.
Az a típusú történet, ami rátelepszik a lelkemre, mélyre visz, megvisel, érzem a súlyát, ugyanakkor képtelen vagyok letenni, magával ragad, és beránt a sötétbe.
A bántalmazás igen széles skáláját öleli fel, van itt szadista, súlyosan bántalmazó apa; elhanyagoló, bántalmazott anya; képmutató társasági körök; üres kapcsolatok; fényűzés és érzelmi sivárság. Mindennek a közepén pedig Patrick Melrose áll, a függőség(ek)be menekülő központi szereplő, akinek kisgyermekkorától kezdve végigkövethetjük életútját.
Kifejezetten sokrétű, komplex regényfolyam, kegyetlenül nyers és őszinte; az a fajta történet, amit ugyanannyira nehéz letenni, mint folytatni az olvasását. Tényleg úgy éreztem magam a végére, mint akin átment egy úthenger - de miután felkapartam magam az aszfaltról, szinte újjászülettem.
Le a kalappal Edward St. Aubyn előtt, igazi mestermunka.