Introvertált, lelkes könyvimádó.

MISSZIÓM

Úgy gondolom, egy könyv értékességét nem az határozza meg, hogy mennyire népszerű vagy ismeretlen, szép-, netalántán szórakoztató irodalom – egyedül az számít, hogy olvasóként az adott helyzetemben és érzelmi állapotomban tudok-e hozzá kapcsolódni, hogyan hat rám.

Hiszem, hogy az irodalom egyszerre tükör és iránytű. Belenézve, megvizsgálva magamat megannyi újdonságot fedezhetek fel önmagamról és kapcsolataimról, valamint abban is segíthet, hogy eligazodjak az utamon, ha úgy érzem, kicsit eltévedtem, bizonytalan vagyok abban, hogy merre és hogyan tovább.

A Tíz kicsi könyvet több, mint 8 éve hoztam létre. Egyszerű könyvesblognak indult, mára azonban több ennél. Továbbra is misszióm, hogy segítsek eligazodni a (szerencsére) terjedelmes könyvpiac kínálatában annak érdekében, hogy a hangulatodhoz, érzelmi állapotodhoz tudd kiválasztani a számodra éppen optimális olvasnivalót. Emellett mára irodalomterápiás tevékenységemmel is bővült a „repertoár” (itt írtam bővebben arról, hogy mi is ez és milyen formákban vehetsz részt rajta).

UTAM

Gyerekkoromtól fogva átszövi életemet a könyvek, szövegek varázsa, amely egyfajta mentőöv volt számomra. Az évek során a történetek olvasása és a naplóírás olyan szentélyt jelentettek, ahol nem csupán elrejtőzhettem, hanem töltekezhettem is, belefeledkezve önmagamba. Ez volt az (írott és olvasott) szövegek gyógyító erejének első, még tudattalan megtapasztalása, amelyet aztán a későbbiekben tudatosan is alkalmaztam és alkalmazok a mai napig.

Az irodalomterápia azóta vonzott, hogy megtudtam, létezik egyáltalán ilyen. Végül 2020-ban épp a járványidőszakkal járó bizonytalansághoz kapcsolódó egzisztenciális szorongás adta meg számomra a lökést, hogy a jogi területet – amely sosem érdekelt igazán – elhagyva jelentkezzek a Pécsi Tudományegyetem biblioterapeuta képzésére. Amellett, hogy ez nehézségekkel járt, mégis elképesztő megkönnyebbülést jelentett, hogy úgy éreztem: végre, ez az én utam! – innentől kezdve soha többé nem akarok olyan úton járni, amiről érzem, hogy nem az enyém.

Szakmai utam során a civil szférában dolgoztam, elsősorban a családon belüli és kapcsolati erőszak területén. Tartottam erőforrás-fókuszú irodalomterápiás csoportot fiatal felnőtteknek, illetve vezettem bántalmazás érintettjeinek szóló irodalomterápiás csoportokat a budapesti krízisambulancián. Jelenleg is dolgozom a civil szektorban, emellett azonban elsősorban az irodalomterápiás tevékenységemre koncentrálok.

Ha jól jönne némi olvasmányinspiráció, esetleg érdekel az irodalomterápia, nézelődj az oldalon, és nyugodtan vedd fel velem a kapcsolatot.

Köszönöm, ha velem tartasz!