A tökéletes olvasnivaló kiválasztásának nyomában (I. rész)
Milyen érzés, amikor kezedbe veszel egy könyvet, belelapozol, és rájössz, hogy itt és most ennél tökéletesebb olvasnivalót keresve sem találhattál volna?
Amikor bekúszik az a bizonyos érzés, hogy pontosan ez az a könyv, ami ebben a pillanatban a lehető legjobban esik?
Amikor azt érzed, hogy éppen ez az az olvasmány, amire most szükséged volt - legyen szó akár léleksimogató romantikus limonádéról, izgalmas skandináv krimiről, az érzelmeidet intenzíven stimuláló verseskötetről, új perspektívákat megnyitó kortárs szépirodalomról, vagy éppen egy saját működésed megértését előmozdító önsegítő kötetről?
Számomra ez az igazán non plus ultra olvasásélmény, és ez az, amit a soron következő olvasmányom kiválasztása során igyekszem megragadni. De mi is történik valójában ilyenkor, és mi a tökéletes (azaz a számodra az adott helyzetben és időben lehető legoptimálisabb) olvasnivaló kiválasztásának receptje?
A módszer (valójában inkább szemlélet) alapja az érzelmi tudatosság.
A támogatás bármilyen formát ölthet: lehet ez akármi a valóságból való ideiglenes kiszakadást elősegítő, könnyed szórakozást biztosító olvasnivalóktól elkezdve a tudatos önreflexiót serkentő, fókuszált figyelmet igénylő fajsúlyos olvasmányokig. Lehet, hogy számodra egy véres krimi a léleksimogatás netovábbja, ami segít megnyugodni (nekem például ez a legjellemzőbb komfortolvasmányom), míg más számára ugyanezt mondjuk a kortárs versek adják meg. Vagy egy manapság népszerű, meztelen felsőtestű férfi könyvborítós erotikus regény. Vagy egy mese. Vagy egy kertészeti kézikönyv. Vagy valami más.
A szemlélet alapja, hogy ítélkezés nélkül elfogadom az érzéseimet és szükségleteimet, és nem próbálok meg magamra erőltetni semmit.
Még egy könyvet sem, amit azért vettem, mert akkor éppen érdekelt, és valószínűleg a későbbiekben is érdekelni fog, de itt és most egyáltalán nincs hozzá hangulatom.
A tudatos olvasás hatásai
Az olvasással kapcsolatos tudatosság nem csupán azt segíti elő, hogy bármilyen élethelyzetben megtaláld azt a könyvet, ami számodra a lehető legoptimálisabb olvasmányélményt tudja kínálni (úgy is mondhatnám: ami adott helyzetben leköt), hanem önismereti hozadéka is van. Azáltal, hogy elkezded megfigyelni, hogy különböző élethelyzetekben milyen érzelmek bukkannak fel benned, jobban megértheted, hogy mi történik a belső világodban. A tudatos olvasmányválasztás pedig akár kiegészítő érzelemszabályozó technikaként is bevethető, ha kitapasztalod, hogy számodra mikor és milyen szövegek működnek.
Azért szeretem az irodalomterápiát, mert lehetőségek komplett tárházát foglalja magában: nem csupán onnan indulhatunk ki, hogy egy szöveg, amivel találkozunk hogyan hat ránk, milyen érzelmeket vált ki belőlünk (és mit kezdünk mindezzel), hanem azt is kitapasztalhatjuk, hogy a különböző érzelmi állapotainkban milyen típusú szövegekhez tudunk nyúlni.
Milyen hangulat, milyen történet jelent kapaszkodót, mi visz előre, mi támogat, mi az, ami balzsamként hat a lelkünkre, mi kapcsol ki, mi tölt fel, mi visz közelebb magunkhoz, és mi segít fellélegezni?
Számomra a könyvek világának tudatos megközelítése egyrészről lehetőséget teremt arra, hogy önreflexiót gyakoroljak azáltal, hogy megfigyelem, milyen történetre vágyom igazán. Időnként valójában az olvasmányválasztásaim alapján veszem észre, ha például kibillentem az egyensúlyomból. (lyenkor hajlamos vagyok csak krimiket és/vagy thrillereket kézbe venni, és képtelen vagyok lelassulást és elmélyülést igénylő történetekre koncentrálni).
Másrészről az érzelemtudatos megközelítés tapasztalatom szerint intenzívebbé is teszi az olvasmányélményt. Ha ugyanis nem abból indulok ki, hogy általában miket szeretek, szeretnék olvasni, hanem abból, hogy itt és most mi az, ami megszólít, akkor nagyobb eséllyel érzem azt, hogy igazán beszippant az adott könyv.
Amikor először vettem (felnőttként) a kezembe egy orkokkal és különböző groteszk kis mágikus lényekkel teli, voltaképp egészen abszurd cozy fantasy kötetet, bevallom, hogy kissé kínosan éreztem magamat. Azt gondoltam, ez nem egyezik a magamról kialakított képpel. Sosem érdekeltek az orkok, sosem gondoltam magamra olyan olvasóként, akinek bármi köze van ehhez a világhoz. Valami mégis megszólított ebben az orkos történetben, így végül adtam egy esélyt neki. És imádtam. Pontosan azt a fajta non plus ultra olvasásélményt adta, amire vágytam a maga könnyed, kedves, körbeölelő módján elvarázsolva - mert akkor éppen ez az, ami a lehető legjobban esett.
Az érzelmi tudatosság alapú olvasás számomra azt jelenti, hogy empátiával és nyitottsággal fordulok önmagam (és mások) felé, megfigyelem az érzelmeimet, elfogadom a vágyaimat, szükségleteimet, és ebből kiindulva választom meg az aktuális olvasmányomat (is).
De mit is jelent a gyakorlatban az érzelmi tudatossággal történő olvasás? Mi segítheti az érzelmeink megfigyelését és minél pontosabb meghatározását? Honnan lehet kiindulni az (olvasmány)szükségleteink azonosításakor, és merre érdemes elindulni az olvasmányválasztás során? Ezekkel a kérdésekkel (is) foglalkozom az Érzelmi tudatosság alapú olvasás blogcikk-sorozatom következő részeiben, amelyben bemutatom a módszert, amelyet saját olvasmányaim kiválasztása során alkalmazok.