Jólesően könnyed, mégsem súlytalan családregény - Marian Keyes: Felnőttek
Jólesően könnyed, mégsem súlytalan - talán így jellemezném röviden Marian Keyes féltéglának is beillő, ugyanakkor rendkívül magával ragadó családregényét.
De miben rejlik a regény könnyedsége, amitől mégsem válik „bugyutává”, mi teszi Marian Keyest igazán jó történemesélővé, és miért volt annyira szerethető élmény elmerülni a mindennapi módon nem mindennapi Casey család hétköznapjaiban?
A Felnőttek igazán frissítő élmény volt számomra, amelyben egyszerűen csak jól esett újra és újra megmerítkezni.
Mintha csak egy jó kis komfortsorozat lenne, amit nem azért néz az ember, mert óriási fordulatokat vár, hanem épp a hétköznapiságában megbújó esendő emberi sorsok és a magával ragadó történetmesélés adja a szerethetőségét.
A karaktereket lehet kedvelni vagy sem - számomra sosem mérvadó az olvasmányélmény megítélésénél, nem attól lesz „jó” vagy „rossz” egy könyv, hogy nekem szimpatikusak-e a szereplők, egyetértek-e a döntéseikkel, azonosulok-e a nézeteikkel. Részemről aztán igazán ellenszenves karakterekkel is tele lehet a történet, a lényeg az, hogy egyébként „helyükön vannak-e” a személyiségek, következetesen kezeli-e őket az író. Itt pedig úgy éreztem, hogy nagyon is a helyén van a - szimpatikus vagy kevésbé szimpatikus - szereplők személyiségének leírása, a működésük, viselkedésük, nem éreztem egy percre sem „kizökkenést”, ami egy egyébként meglehetősen egyszerű cselekményvezetésű történet esetén talán még nagyobb jelentőséggel bír, hiszen itt kizárólag az embereken van a hangsúly.
Egy kis irodalomterápiás szemléletet beemelve: érdekes és érdemes is megfigyelni, hogy amikor egy szereplő például idegesít - vagy bármilyen erősebb érzelmet kivált -, olyankor mi történik, mit hoz elő. Mi volt a kontextus, hogyan kapcsolódik hozzád? Milyen gondolatokat, emlékeket hoz elő és ez milyen érzelmeket vált ki belőled?
Kifejezetten élveztem a regényt, mintegy 780 oldalon keresztül lekötött, és a maga kellemesen könnyed módján simogatta a lelkemet. Akármikor kézbe vettem, azonnal vitt magával a történet, ami biztonságot adott, megnyugtatóan hatott rám a nehezebb pillanatokban is. Akkor ajánlom, ha hasonló élmény esne jól; valami, ami kiszámíthatóan elérhető, emberi sorsokról és sokféleségről mesél, ugyanakkor - mondjuk úgy - „alacsony kockázatú” - és egyszerűen csak nagyon emberi.