Ki lennél az emlékeid nélkül? - Bridget Collins: A könyvkötő
A könyvespolcom egyik éke, Bridget Collins minden elemében lenyűgöző, ám kifejezetten lassan építkező regénye, A könyvkötő.
A cím és a borító együttese azt hiszem, nagyon könnyen elcsavarja bármely könyvmoly fejét (tette ezt az enyémmel is). Egyrészről benne van, hogy könyv (ami természetesen az egyik kedvenc szavam). Ráadásul a könyvkötészet mestersége számomra azonnal egy titkokkal, rejtélyekkel és különböző praktikákkal teli tevékenység kissé ódon, varázslatos miliőjét sugallja.
Másrészről tényleg lenyűgöző ez a sötét-gótikus külcsín, amit még csodás élfestés is megfejel. Szóval na, nehéz neki ellenállni - nekem nem is sikerült.
Szerencsére!
Bár meg kell mondjam, nem pontosan erre számítottam, mégis számomra alapvetően pozitív meglepetést okozott.
Lelassulás, némi gótikus misztikum, csipetnyi fájóan finom romantika, erőszak és gyönyörű mondatszövés - mindez pedig szépirodalmi köntösben.
Talán így tudnám jellemezni A könyvkötőt, ami annyira nem is adta könnyen magát, de amint sikerült úgy igazán ráhangolódnom, lelassulnom, és csak engedni, hogy elmerüljek benne elvárások nélkül, vitt magával a történet.
További kiadások
Bridget Collins egészen különös világot épített fel, amelyben a könyvek fájdalmas titkokkal teli, veszélyes, mágikus tárgyak, amelyek az elfelejteni kívánt emlékeket őrzik, a könyvkötőkre pedig gyakran úgy tekintenek, akárcsak a boszorkányokra. Nagyon érdekesnek találom ezt a koncepciót, amelyben a könyvkötészet egy rettentően intim, bensőséges és nagy felelősséggel járó, gyakorlatilag segítő szakma, amelyet egyes könyvkötők a legnagyobb tisztelettel és odafigyeléssel végeznek, míg mások visszaélnek a hozzájuk fordulók kiszolgáltatott helyzetével. És persze felmerül a kérdés a fájdalmas emlékektől való megszabadulás kapcsán: