17 könyvújdonság májusra (2024)
Izgalmasnak tűnő könyvújdonságokból szerencsére májusban sincs hiány. Ezúttal a fókusz az identitáskeresésen van: több olyan olvasnivalót is beválogattam, amelyek különböző megközelítésekben ezt a témát járják körül. Emellett persze némi gyilkosság sem hiányozhat. Fordulatos bűnügyi történetek, könnyed krimik, valamint egy személyes tragédiát feldolgozó oknyomozó tényregény is helyet kapott a válogatásban. Végezetül pedig két nagyon kedvelt témám – könyvek könyvekről, valamint a „mi lett volna, ha…” típusú gondolatkísérletek – kapcsán is mutatok szerintem egészen ígéretesnek tűnő olvasnivalókat.
Goran Vojnović: A fügefa
Szerelem, szabadságvágy, magány és a közelmúlt történelemi eseményei elválaszthatatlanul fonódnak össze egy soknemzetiségű „jugoszláv” család különböző generációinak történetében. A harmincas éveiben járó Jadran igyekszik kibogozni a felszín alatt mindent átszövő viszonyokat. Miért sétált ki az életéből a felesége a közös gyermeküket is elhagyva? Vajon van-e valamilyen összefüggés nagyszülei páros magánya és saját szabadság iránti vágya között? Hogyan tűnt el az apja egyik napról a másikra, és ez miért érte váratlanul az anyját is? Miért burkolódzott hallgatásba a nagyanyja már jóval azelőtt, hogy demenciába süllyedt volna?
-
Jadran, hogy megértse a jelent, az emlékek töredékeiből rakja össze a családja történetét, eközben pedig arra is rájön, hogy a múlt nem menti fel a jövőért való felelősség alól. A Balkán zűrzavaros világában, ahol a megszűnő, majd újonnan keletkező államok és határok a családok sorsát is végzetesen átírják, csak a nagyapja kertjében álló fügefa éli túl sértetlenül a viharokat.
Jennette McCurdy: Örülök, hogy meghalt az anyám
Jennette McCurdy hatéves korában járt először szereplőválogatáson. Az anyja álma az volt, hogy sztárt faragjon az egyetlen lányából, Jennette pedig bármit megtett volna azért, hogy boldoggá tegye az anyukáját. Úgyhogy belevágott az anyja által „kalóriamegvonásnak” nevezett módszerbe, alig evett, és naponta ötször állt mérlegre. Tűrte az átfogó otthoni szépítkezéseket, miközben anyja korholta, miszerint „Láthatatlan a szempillád, érted? Szerinted Dakota Fanning nem festi az övét?”. Jennette-et egészen tizenhat éves koráig az anyja fürdette, eközben osztozott vele a naplóján, az e-mail-fiókján és a lány összes bevételén is.
-
Jennette rendíthetetlen részletességgel meséli el mindezt – ahogy arról
is beszámol, hogy mi történik, amikor egy álom végre valóra válik, és a nyakába szakad a hírnév. Bár az anyja a fellegekben jár, fan club moderátorokkal e-mailezget, és a keresztnevükön szólítja a paparazzókat („Helló, Gale!”), Jennette-et felemészti a szorongás, a szégyen és az önutálat, ami étkezési zavarokban, függőségben és egy sornyi egészségtelen kapcsolatban mutatkozik meg. Ezek a problémák csak súlyosbodnak, amikor nemsokkal azután, hogy megkapja az újabb főszerepet, az anyja meghal rákban. Végül Jennette a gyógyulás útját választja, és úgy dönt, életében először azt fogja tenni, amit valóban akar.
Ez a kötet jóleső elfogulatlanságával és sötét humorával inspiráló történet az alkalmazkodóképességről, a függetlenségről és annak öröméről, amikor az ember saját maga samponozhatja be a haját.
Rebecca Makkai: Lenne pár kérdésem
A sikeres egyetemi tanár és podcaster Bodie Kane készen áll maga mögött hagyni múltját: a családi tragédiát, amely rányomta bélyegét egész kamaszkorára; a New Hampshire-i bentlakásos iskolában eltöltött, javarészt nyomorúságos négy évet; és a negyedik év végén történt gyilkosságot, amelynek áldozata korábbi szobatársa, Thalia Keith volt. Bár az interneten heves vita zajlik Thalia halálának körülményeiről és az elítélt, Omar Evans segédedző bűnösségéről, Bodie jobbnak látja nem feszegetni a dolgokat.
-
De amikor egy kurzus erejéig visszahívják tanítani a Granby Gimnáziumba, Bodie ellenállhatatlan késztetést érez az ügy feltárására és a hibák leleplezésére. Lehet, hogy az iskola vezetői és a rendőrök, akik kapkodva igyekeztek rács mögé juttatni Omart, más gyanúsítottakat figyelmen kívül hagytak? Elképzelhető, hogy az igazi gyilkos még szabadon van? Bodie végül fejest ugrik abba a nyúlüregbe, amelyet addig elszántan került, és kénytelen átértékelni, tényleg annyira kívülálló volt-e a Granbyben, mint hitte, vagy már 1995-ben is tudott valamit, ami a megoldás kulcsát jelentette volna a perben?
Gareth Brown: Az ajtók könyve
Vannak ajtók amelyeket sosem lenne szabad kinyitni…
Cassie Andrews teljesen átlagos életet él. A napjait szeretett könyvei között tölti, egy New York-i könyvesboltban, ahol segít a betérő vásárlóknak, rendszerezi a polcokon a regényeket, és kávét készít az olvasósarokban üldögélőknek. Egészen addig, amíg egy havas, téli estén az egyik törzsvásárló egy különleges kötetet nem hagy rá. Az asztalon heverő apró könyv barna bőrfedele olyan kopott és repedezett, mint az ajtóról pattogzó régi festék, és úgy néz ki, mint valami napló, amelybe valaki hosszú éveken át gyűjtötte a gondolatait.
Ám ez nem egy átlagos könyv. Hanem Az ajtók könyve.
-
A megfejthetetlen szavakat és rejtélyes rajzokat tartalmazó kötet csupán egy dolgot ígér: a segítségével a tulajdonosa átléphet bármelyik ajtón, és máris a világ másik pontján találhatja magát. Csakhogy van, aki egy ilyen hatalommal bíró könyvért bármit megtenne. Mert bár nem csupán egyetlen különleges kötet létezik a világon, mégis ez a könyvgyűjtők által leginkább vágyott példány – és van, aki a gyilkosságtól sem riad vissza, hogy megszerezze. Cassie régi és új barátok segítségével menekülőre fogja, a célja pedig, hogy eljusson a különleges könyveket rejtő Könyvtárba…
Meri Valkama: Ölel, Margot
Lehet teljes az ember, ha nem emlékszik a saját múltjára? A nyolcvanas évek elején a finn Markus Siltanen külhoni tudósítóként családjával Kelet-Berlinbe költözik. Vilját, a lányukat keletnémet eszmék szerint nevelik, ám a boldogságuk nem tart sokáig: 1989-ben leomlik a berlini fal, illetve a zárt politikai rendszerrel együtt a szülők harmonikus házassága is a végét járja. A család végül visszatér Finnországba, a lány gyermekkori emlékei pedig kezdenek a semmibe veszni. Az időközben nővé érett Vilja apja halála után egy köteg levelet talál, amelynek szerzője a titokzatos Margot – egy keletnémet nő, akivel a férfinak szenvedélyes viszonya volt a 80-as évek Berlinjében.
-
De ki lehet a levelekben Gesztenye néven emlegetett kislány? Miért nem tért vissza az apja Németországba a mindent elsöprő szerelem kedvéért? Vilja elhatározza, hogy Berlinbe utazik és megkeresi az üzenetek szerzőjét. Ezzel megkezdődik a nyomozás a saját múltja után, amely nem várt fordulatokat tartogat.
A finn szerző egy fiatal nő identitáskeresését állítja a regény középpontjába, amely az emlékezet törékenységéről, a múlt megértésének szükségességéről beszél. Történetét egy olyan korszakba helyezi, amely nagyban befolyásolta Közép-Európa történelmét, így a magyar olvasók számára is különös jelentőséggel bír.
Cesca Major: Talán majd legközelebb
A londoni irodalmi ügynök Emma nehezen tud egyensúlyt teremteni a munkája és a magánélete között. Nem is veszi észre, hogy a férje egyre boldogtalanabb, és a gyerekei elkerülik. Amikor egy átlagosnak induló hétfőn csak vacsora után döbben rá, hogy megint elfelejtette az évfordulójukat Dannel, csúnyán összevesznek. A férfi elrohan, hogy kiszellőztesse a fejét, és pár perc múlva Emma rettentő fékcsikorgást hall az utcáról. Dan pedig nem jön haza többé.
Az átzokogott éjszaka után Emma felébred, és még nagyobb sokk éri: a férje él, és ott van mellette! Sőt megint hétfő van.
-
Emma megrendülten és összezavarodva indul dolgozni, és egész nap a saját mentális épségében kételkedik. Rettegve várja az estét, de hiába próbálja megakadályozni a balesetet, Dan ismét meghal. A következő néhány reggelen Emma a csodában reménykedve ébred, csakhogy a szörnyű nap újra és újra megismétlődik, és a férfi halála elkerülhetetlennek tűnik.
Miután a Dan megmentésére tett kétségbeesett kísérletei sorra kudarcba fulladnak, Emma rájön, hogy nem tehet mást, mint megpróbál változtatni rohanó életmódján, és az ismétlődő napok körforgásában kifejezni a családja iránti szeretetét. Felmond a munkahelyén, megünnepli az évfordulót a férjével, több időt tölt a gyerekeivel. De vajon képes lesz megtalálni önmagát, és ezáltal megváltoztatni mindannyiuk sorsát?
Láng Zsolt: Az emberek meséje
A Párizsban élő André Tavasz professzor egyedül nevelte fiát, miután a felesége nem sokkal a gyermek születése után nyomtalanul eltűnt. Amikor a tizenkét éves fiút André Budapestre küldi iskolába, apa és fia eltávolodnak egymástól, hosszú évekig mit sem tudva a másikról. Messzire kerülnek korábbi unalmas, bár komfortos életüktől, André a tanítványa révén bekapcsolódik egy franciaországi mészárlás utáni nyomozásba, Zsombor pedig a méhek társadalmának kutatásában merül el, és mézkereskedőként járja a világot. Medárdban, a világtól távoli erdélyi falucskában aztán váratlanul újra összeér a sorsuk, előtörnek elfojtott indulataik, felcsapnak a szeretetvágy és a bűntudat, a féltés és az önzés fékezhetetlen hullámai.
-
A Bolyai szerzőjének új regényében Bolíviától az írói fantázia teremtette kis faluig követhetjük a maguk elől is menekülő szereplőket, akik a boldogság utáni vágytól és az elkerülhetetlen véletlenektől sodortatva igyekeznek megtalálni a helyüket a jóság és gonoszság meséjében.
Pápay Eszter: Akinek egyszer szárnya nő
Flóra fiatal, gyermektelen, egyedülálló nő, akit a társadalmi elvárások súlya nyom. Éva középkorú asszony, aki elvesztette önmagát, boldogtalan házasság béklyózza, és a régmúlt sötét árnya vetül rá. Az energikus, válófélben lévő Lívia pedig mintha a saját személyiségét és a bizonytalan jövőt cipelné magán súlyos hátizsákként. Nem is sejtik, mennyit segítenek egymásnak abban, hogy a terheiktől megszabaduljanak.
-
Az Akinek egyszer szárnya nő hármójuk egymásba fonódó, filmszerű története arról, hogyan élik meg személyes sorsuk kihívásait, az azok általi átalakulás folyamatát, és miként lelnek rá az elrugaszkodás pillanatára az életükben.
Pápay Eszter regénye a női sors összetettségének érzékenységgel teli lenyomata, amely félelmeken, belső vívódásokon és transzgenerációs traumán végigvezetve juttatja el hőseit a szárnybontás pillanatáig, azt üzenve, hogy a szárnyak kitárása nem bűn – hanem eredendő, igaz állapotunk.
Zelei Anna: Ha az erdő beszélni tudna
Erdő. Mindössze négy betű. Ennek a négy betűnek olyan hatalma van boldogulásunkra és boldogságunkra, melyet nem könnyű szavakkal leírni. Aki viszont megízleli ezt az örömforrást és életérzést, az tovább akarja adni. Neked. Nekünk. Mindenkinek. Az utókornak.
-
Az erdők még mindig tele vannak rejtélyekkel, még mindig rengeteg megfejtenivalót tartogatnak a tudósok számára. De bármi, ami eddig kiderült róluk, az csak értéket adott az emberiségnek. Ezekbe a rejtélyekbe kémlelünk bele, hogy kiderüljön: az erdő nem tud elvenni, csak adni. Önzetlenül és örökké. Nyugodtan bízzuk rá magunkat! Ám a legfontosabb, hogy az erdőt meg is kell védeni, és ez csak rajtunk múlik. Erről szól ez a könyv.
Az ismeretterjesztő kötethez közel száz önkéntes járult hozzá munkájával, fotóival vagy átütő erejű szavaival.
A könyveladásokból befolyó teljes nyereséget a hazai természetvédelem számára ajánlotta fel a szerző.
Carla Valentine: Gyilkolni nem könnyű
Agatha Christie minden könyvében van legalább egy, de inkább több hulla. És amit ezekről és a tetthelyekről leír, az helytálló a kor tudományos ismeretei szerint. Természetesen a regényekben és novellákban nem a mai tudásunknak megfelelő igazságügyi vizsgálatok szerepelnek, de Poirot-nál például megelőlegezte a helyszínelőkészletet: A titokzatos stylesi eset lapjain fiolákba és kis borítékokba gyűjti a nyomokat (kesztyűben, csipesszel!) évekkel azelőtt, hogy a rendőrségnél ezt bevezették volna. Történeteibe beemelte az akkor egészen új helyszínelői módszereket, mint a luminol használatát, mellyel a látens vér jelenlétét lehet kimutatni, és bemutatta az ujjlenyomat rögzítésének ügyes módszereit.
-
Christie lépést tartott a tudomány fejlődésével: olvasta a tudományos lapokat és a bulvárlapokat is, és mindkettőből kimazsolázta, amire szüksége volt.
Carla Valentine pedig nagy élvezettel vezet végig minket az életművön egy tudós és gyakorlati szakember nézőpontjából.
Ann Patchett: Tom Lake
2020 tavaszán Lara három lánya visszatér a Michigan északi részén található családi gyümölcsösbe. Cseresznyét szednek, és közben kérlelik anyjukat, beszéljen Peter Duke-ról, a híres színészről, akivel annak idején együtt lépett színpadra a Tom Lake nevű társulat tagjaként, és kettejük között érzékeny szálak szövődtek. Miközben Lara felidézi a múltat, lányai végiggondolják saját életüket és anyjukhoz fűződő viszonyukat – ennek során átalakul az egész világról alkotott képük. Amiben biztosak voltak, azt most teljesen másképp látják.
-
A Tom Lake töprengés a fiatalkori szerelemről és a házasévek alatti szerelemről, arról, hogy hogyan éltek a szüleink, mielőtt mi megszülettünk. Reményteli és elégikus történet – azt vizsgálja, mit is jelent boldognak lenni, miközben a világ darabjaira hullik.
L. M. Chilton: Jobbra húzva
Fordulatos, gyors tempójú és fergetegesen sötét humorú modern krimi, mely az online ismerkedés félelmetes és rejtélyes világában játszódik.
Gwen Turner úgy elszúrta az életét, hogy nehéz rá szavakat találni. Szakított élete férfijával, ráadásul olyan mondvacsinált okokra hivatkozva, melyekkel utólag szégyell szembenézni. Otthagyta jövedelmező állását, hogy nyisson egy kávézót, ami csak nyeli a pénzt. És mindennek a tetejébe a legjobb barátnője épp házasodni készül, végleg magára hagyva őt a szinglik világában.
-
Az olcsó borokkal és még olcsóbb valóságshow-k nézésével töltött esték egyikén Gwen úgy dönt, hogy kipróbál egy randiapplikációt. A városban azonban kevés már a házasságra alkalmas férfi, így egyik pocsék randi követi másikat. Aztán, amikor már a vezető hírekben is beszámolnak az utóbbi időkben váratlanul megnövekedett gyilkosságokról, Gwen szörnyű felfedezést tesz: az áldozatok rendre azon férfiak közül kerülnek ki, akikkel nemrég randizott.
A rendőrség szemében ő lesz a fő gyanúsított, így nem marad más választása, mint hogy felkeresse volt randipartnereit (azokat is, akik csúnyán lekoptatták), és leleplezze a gyilkost, mielőtt késő lenne.
Cristina Rivera Garza: Liliana legyőzhetetlen nyara
Liliana Rivera Garzát 1990. július 16-án, Mexikóvárosban gyilkolták meg. Testvére, Cristina Rivera Garza huszonkilenc évvel később rekonstruálja húga utolsó éveit, miközben arra keresi a választ: miért és ki által veszítette életét Liliana egy átlagosnak tűnő nyári napon, s hogyan maradhatott büntetlenül a lány gyilkosa? Rivera Garza nyomozása, melynek kiindulópontja egy elveszett bűnügyi akta, a bürokrácia útvesztőin, a patriarchális politikai játszmákon, a bensőséges és megfakult családi emlékeken át vezet.
-
Állhatatos kutatásával a szerző végül nemcsak az elkövető személyére derít fényt, hanem feltárja a nőgyilkosságokkal és a párkapcsolati terrorral kapcsolatos lokális és globális problémákat. Rámutat arra, hogy a világ számos pontján megtűrt, normalizált erőszak miként roncsolja a társadalmi rendszereket, a kulturális szabályokat, a viselkedési szokásokat, sőt a hétköznapi nyelvhasználatot is.
A Liliana legyőzhetetlen nyara a kortárs világirodalom hiánypótló remekműve, egy dühös kiáltvány a bántalmazás és az elnyomás ellen, az elszámoltatás és a felelősségre vonás mellett. Oknyomozó tényregény, társadalmi elemzés, ugyanakkor testvértörténet és emlékirat is, amely naplórészleteken, személyes vallomásokon, lírai szépségű, megrendítő visszaemlékezéseken keresztül rajzolja meg egy magával ragadó személyiségű fiatal lány tragikus halálát. Cristina Rivera Garza bátor szembenézése és mély együttérzése nekünk, olvasóknak is segíthet, hogy képesek legyünk megbirkózni saját félelmeinkkel, felelősségérzetünkkel, a feszítő gyásszal.ere
Ia Genberg: Részletek
Egy írónő lázas betegen régi kedves könyvét veszi elő, melynek első oldalán váratlanul egykori barátnője üzenetét fedezi fel. Az odafirkantott sorok visszarepítik a múltba, s végül nemcsak Johanna, az ismert műsorvezető, de a nyomtalanul eltűnt barátnő, Niki, a derült égből villámcsapásként felbukkanó Alejandro és az állandó depresszióval küzdő anya, Birgitte alakja is feldereng előtte. Az írónő enged a kísértésnek: megalkotja élete talán legfontosabb szereplőinek portréját, melyeken szükségszerűen átsejlik saját története, a háttérben a huszadik század második felének Stockholmjával.
-
Mennyiben alakítanak bennünket a viszonyaink? Hogyan tűnhet el az életünkből valaki nyomtalanul? Kiről árulkodik a portré: arról, akit ábrázol, vagy az alkotójáról? A Részletek Rachel Cusk és Annie Ernaux műveit megidéző őszinteséggel, éleslátóan elmélkedik alkotásról, emlékezésről és az emberi kapcsolatok bonyolult természetéről.
„És azt hiszem, pontosan ez valamennyiünk szorongásának központi motívuma: hogy az életet természeténél fogva lehetetlen irányítani.”
Alexander Oetker: Visszatérés
Luc Verlain főfelügyelő imádja a hasát, a nőket és kényelmes párizsi életét. Amikor azonban az apja megbetegszik, és nem tudni, hogy az öreg osztrigahalásznak mennyi ideje lehet még hátra, Luc áthelyezteti magát Bordeaux-ba, ahonnan egykor egy jobb élet reményében elmenekült.
Röviddel a megérkezése után gyilkosság zavarja meg a vidék békéjét: egy halott lányt találnak a parton. Luc és csapata hamarosan letartóztat egy gyanúsítottat, de az áldozat szülőfalujának lakói nem bíznak a rendőrségben, és saját kezükbe veszik az igazságszolgáltatást.
-
A nem várt veszélyeket rejtő nyomozás a környék szőlőhegyeire, majd ismét az óceánpartra vezet, ahol feltámad a főfelügyelő múltja. Luc feleleveníti a régi ismeretségeit, valamint megismerkedik a helyi kollégákkal, akik között ellenlábasa is akad. De a kellemes meglepetések sem hiányoznak: Anouk Filipetti kapitánynak, a nyomozásban részt vevő fiatal nőnek például nagyon nehéz ellenállnia.
Lukas Bärfuss: Koala
Lukas Bärfuss harmadik szépirodalmi műve egy félig önéletrajzi elbeszélés, amely egy veszteség realisztikus, felkavaró és kísértetiesen szomorú leírását nyújtja.
A Koala egy férfiről szól, aki próbálja feldolgozni bátyja öngyilkosságát. Kísérletet tesz, hogy összeillessze a tényeket, és megértse, hogy valaki miért dönthet úgy, hogy önként vet véget az életének. A kutatásai és a válaszok keresése arra készteti, hogy az öngyilkosság okai helyett megvizsgálja az élet választásának a motívumait is.
-
Ausztrália gyarmatosításának története, a koala metaforája, a szerző érzelmei és gondolatai egy olyan csiszolatlan monológgá fonódnak össze, melynél őszintébben nehéz beszélni egy olyan témáról, ami a maga etikai abszurditásával még mindig társadalmi tabu.
Lukas Bärfuss irodalmi teljesítményéért megkapta a Svájci Irodalmi Díjat (2014), valamint a német nyelvű irodalom legfontosabb irodalmi díját, a Georg Büchner-díjat (2019).
Alberto Moravia: Őskori történetek
„Néhány évmilliárddal ezelőtt minden sokkal flottabbul ment, mint manapság, minden további nélkül oda lehetett járulni Anya Ter Mészet elé panaszra, ha valami kifogásunk volt a teremtéssel kapcsolatban. Anya Ter Mészet egy oltári nagy nő volt, olyan mérhetetlenül nagy, hogy ha felment az ember a fejére, még egy jó távcsővel sem látott el neki a lábáig; egy végtelen síkságon terült el, fejalja egy hegység volt, derékalja egy sivatag; álmában szokta teremteni a világot. Az ő álmai azonban nem olyanok voltak, mint a mieink, hogy ébredéskor végük, már nem is emlékszünk rájuk; Anya Ter Mészet álmai nyomban valóra váltak.”
Amikor Moravia nekilátott, hogy megírja ezeket az állati (sőt emberi) történeteket, nyilván eszébe jutottak (ahogy nekünk is) Ezópusz, Phaedrus és La Fontaine meséi, melyeknek szereplői a századok és évezredek során világhírre tettek szert. Ő ezekkel nem foglalkozott – így konferálta fel ezeket a furcsán érzelmes és fanyar, ám könnyed életképeket a kötet olasz szerkesztője első olvasói számára.
-
Háy János pedig így fogalmaz jelen kiadásunk utószavában: „Az Őskori történetek egy kivételes darabja az életműnek, mind tematikailag, mind hangvételében teljesen elüt attól, amit Moraviától megszoktunk. Meséket olvashatunk különböző állatokról, méghozzá olyan állatokról, akiket jól ismerünk, hiszen csak a példázat kedvéért állatok, valójában emberek, emberi tulajdonságok, sorsutak megjelenítői.”
